A halál utáni átmeneti útról a Gateway-látásmód fényében
Amikor a fizikai formánk megfakul, és a test lekapcsol a lélegzetről, nem egyszerűen „véget érünk”. Az alternatív tudatosság vizsgálata – így például a Analysis and Assessment of the Gateway Process dokumentum is – arra hívja fel a figyelmet, hogy az emberi tudat nem csupán a testben zajló folyamatok tükre, hanem rezgésként, energiamintázatként is felfogható.
Ebben az írásban azt vizsgáljuk meg, mit jelenthet számunkra a hagyományos keleti-egyházi tanításokban is megjelenő „49 napos átmenet” – miközben ezt összekapcsoljuk a Gateway-látásmód által kínált tudatossági kerettel: hogyan kel át a tudat, milyen állomásai lehetnek, és hogyan érthetjük meg ezt belső utazásként.
Amikor testünk „megszűnik”, valójában csak egy fizikai hordozó távozik. A Gateway-elemzés rámutat: a tudat nem mindig kötődik kizárólag a fizikai agy-tevékenységhez, hanem olyan „mező”-ként is tekinthető, amely tér-időn túlra nyúlhat.
Az első napokban a tudat – a hagyomány szerint – még „visszarészü” a világba: érzékelhet látottakat és hallottakat, amelyekkel még kapcsolatban volt. Ez lehet a család, szerettek, búcsú jelenetei. A Gateway-értelmezésben ez olyan, mint amikor a tudat „ráhangolódik” új frekvenciára: a fizikai sík rezgéseinek csökkenése révén érzékelni kezdi, hogy nemcsak a test vagyunk.
Ennek a szakasznak a tudatosítása már önismereti leckévé válhat: ha feltesszük a kérdést – milyen „hangon” rezgünk, milyen energiát vittünk át az életünk során –, az sokat segíthet az átmenet megértésében.
A 49 napos hagyományban a köztes állapotban lévők – vagy a tudat, amely elengedte a testet – „köztes mezőbe” kerülnek. A Gateway-modell szerint a tudatosság olyan állapotba léphet, ahol már nem kizárólag az „itt-és most” fizikai világban zajlik, hanem a „minden idők és terek mezőjében” is aktív lehet. Open Culture+1Ebben az időszakban – a 7-21 nap körül – a tudat visszatekinthet az életére panorámaképszerűen: „mit vittem át”, „mit hagytam hátra”, „milyen tanulságokat kellett volna”, akár „milyen lehetőségeim voltak volna”. Ez a látásmód nem feltétlenül bűntudatra épül, hanem integrálásra: az energia-tudat visszajelzést kap arról, hogy milyen rezgéssel élt, és milyen lehetőségek álltak volna nyitva még. A Gateway-anyagon belül az „energia nem vész el, csak átalakul” elve alá támaszkodik. Earth.com+1Ez az időszak az előkészület a következő nagy váltásra: a tudat lassan „felkészül” arra, hogy elinduljon egy új dimenzió felé – akár új élet, akár „visszatérés nélküli” létezés irányába.
A tradicionális tanítások szerint a 49. nap (7 × 7 nap) kiemelt jelentőségű: ez az időpont mintegy „kapu” a jelenlegi sík és a következő állapot között. Ha a tudat ebben az időszakban nem találott megnyugvást, a 49. nap után úgy tekintenek rá, mintha „másik síkra” lépett volna – új dimenzióba tért, vagy visszaérkezett.A Gateway-jellegű tudatmodell azt jelzi, hogy a tudatosság képes arra, hogy tér-időn túl is rezegjen, azaz olyan állapotokat is érzékeljen, amelyek nem kizárólag a fizikai egzisztencia rögzített keretei között működnek. Popular Mechanics+1Ez azt is jelenti: a 49. nap környékén a tudat „átlép” – vagy felszabadul egy korábbi kötöttségből –, és egy olyan állapotba kerülhet, amelyben a választás, a tudatosság, a frekvencia-váltás szerepe felerősödik. Ajánlott ebből a szemszögből tekinteni arra: a halál nem végső állomás, hanem egy olyan Rezgés-kapu, ahol a tudat új „beállítást” kaphat.
Az élőként folytatott életünkben az állandó rezonancia-váltás (stressz → nyugalom, félelem → bizalom) hasonlítható ahhoz, amit a halál utáni átmeneti tudat is megél. A Gateway-anyag arra ösztönöz, hogy az életünkben is tudatosan vegyük észre: „Milyen frekvencián rezgek most?”
Az átmeneti állapotban – legyen az az élő vagy a tudat – a kapcsolat (még a birtoklás) helyett az áttekintés és integrálás kerül előtérbe: „Mi az, amit itt hagyok? Mi az, amit viszek?” Ez segíti a tudatot az átmenetben, és élők számára az elengedésben.
A Gateway-modell szerint tudatunk – mint energia – nem szűnik meg, nem „visszazuhan” semmibe. Earth.com+1 Ez arra hív minket, hogy éljünk úgy, hogy rezgéseink értékes örökséget jelentsenek: nem csak az élőknek, hanem azoknak is, akik már elindultak ezen az úton.
Egy egyszerű, belső utazás-gyakorlat, amelyet élők is végezhetnek – vagy elhunyt szeretteik mentén jeleníthetnek meg:
Ez a gyakorlat segíti a tudatos kapcsolatot, az elengedést és az integrálást – mind élőként, mind az átmenetben lévő tudatosság vonatkozásában.
A 49 napos átmeneti időszak nem csupán egy hagyományos rítus: olyan belső utazás, amelyben a tudatosság felkészül az új rezgések befogadására. A Gateway-felfogás szerint mindaz, amit tudatosan vagy tudat alatt vittünk magunkkal, nem vész el, hanem frekvenciává alakul – és a rezgés szabadsága révén akár tér-időn túlra is kiterjedhet.Amikor tehát az „átmenet napja” közelít, együtt éljük újra a frekvenciaváltást – nem csak az elválás fájdalmát, hanem a tudatosság felébredésének lehetőségét is. Hiszen a felismerés megajándékoz azzal, amiről sosem hitted, hogy elérheted.