
Van, amikor a változás nem ugrás,
hanem egyensúlyozás.
Nem az a kérdés,
hogy képes vagy-e haladni,
hanem az,
hogyan maradsz kapcsolatban önmagaddal
miközben haladsz.
Az önfejlesztés nem csupán fejlődés.
Hangolódás is.
Egy finom belső összehangolódás,
melyben nemcsak az számít,
mit érsz el,
hanem az is,
hogyan érzed magad közben.
A valódi változás nem kizárólag célokról szól.
Arról is,
milyen kapcsolatban maradsz önmagaddal
az út során.
A holisztikus szemlélet ebben kínál más nézőpontot.
Nem hajszolja a következő mérföldkövet,
hanem az egyensúlyt keresi
– testben, lélekben és tudatban.
Ez nem gyorsabb út.
De mélyebb.
A belső egyensúly nem egy állapot,
amit egyszer elérsz,
majd kipipálsz.
Inkább egy élő, változó minőség,
amelyet újra és újra
fel lehet ismerni,
létre lehet hozni,
és meg lehet őrizni
a mindennapokban.
Ehhez nem feltétlenül több erőfeszítés kell,
hanem másfajta figyelem.
A hagyományos önfejlesztés gyakran
a képességekre, tudásra
és az életminőség javítására összpontosít.
A holisztikus önfejlesztés ezzel szemben
az egész embert látja.
A testi, érzelmi, lelki
és belső rétegeket is,
amelyek csendben,
de folyamatosan hatnak egymásra.
A különbség nem elsősorban a módszerekben van,
hanem abban,
hova irányul a figyelem.
Míg a klasszikus megközelítés
gyakran gondolkodásra és cselekvésre épít,
a holisztikus út
a belső ritmusokat is figyelembe veszi.
A test jelzéseit.
Az érzelmi reakciókat.
Azokat a finom belső mozgásokat,
amelyeket nem lehet siettetni.
A két út nem zárja ki egymást.
Mindkettő tanulásról szól.
Arról, hogy nyitott maradsz,
figyelsz,
és fejlődsz –
a saját tempódban.
Mindkettőhöz kell belső erő,
kitartás
és tudatosság.
És mindkettő hozzájárulhat ahhoz,
hogy kiegyensúlyozottabban,
ergikusabban
és önazonosabban éld az életed.
Az önfejlesztés így nem a „több” eléréséről szól.
Hanem arról,
hogy egészebbé válj.
A kérdés nem az,
melyik út a jobb,
hanem az,
melyik visz most közelebb önmagadhoz
– ebben az életszakaszodban.