
Az Önmagad Útja ott folytatódik, ahol a belső munka már megtörtént.
Amikor a felismerések nem maradnak meg belső élményként,
hanem lassan megjelennek a döntéseidben, a kapcsolataidban, a mindennapjaidban.
A Hét Kapu segít áthaladni azokon a belső pontokon,
ahol eddig elakadás volt.
Az Önmagad Útja pedig arról szól, hogyan válik mindez
élhetővé, földeltté és önazonossá az életedben.
Az élet nem egyetlen nagy felismerésből áll,
hanem apró, egymásra épülő lépésekből.
Vannak időszakok, amikor keresünk,
vannak, amikor építkezünk,
és vannak, amikor újra mozgásba kell lendülnünk.
Ezt az utat három alapvető belső pillér tartja meg.
Az élet hármas pillére nem elméleti rendszer,
hanem annak a belső útnak a leképeződése,
amelyen mindenki végighalad – tudatosan vagy tudattalanul.
Az önismeret gyújtja a szikrát
– az ébredés pillanata.
Az önfejlesztés táplálja a lángot
– gondoskodás és figyelem.
A motiváció pedig őrzi a tüzet
– megtartás és hűség.
Ez a három nem különálló terület,
hanem egymást erősítő belső minőségek,
amelyek akkor válnak valódivá, amikor már nem csak érted őket,
hanem meg is éled.
Az önismeret az a pont, ahol először őszintén ránézünk önmagunkra.
Mintákra, működésekre, érzésekre és döntésekre – ítélkezés nélkül.
Itt születik meg a felismerés:
Az önismeret nem változtat meg – megértet,
és ezzel megnyitja az utat a továbblépéshez.
A felismerés önmagában még nem mozgás.
Az önfejlesztés az a tudatos folyamat,
amelyben a meglátott mintákhoz új válaszokat tanulunk.
Ez lehet:
A láng akkor marad élő,
ha nem erőltetjük,
hanem tápláljuk – türelemmel, jelenléttel és következetességgel.
A motiváció nem állandó lelkesedés.
Inkább egy belső emlékeztető arra,
miért fontos az út, amin járunk.
Amikor az önismeret megvilágítja az irányt,
és az önfejlesztés megtanít lépni,
a motiváció akkor is velünk marad,
amikor nehezebb.
Nem húz – hanem kísér.
Az Önmagad Útja nem verseny,
nem teljesítmény és nem elvárás.
Ez egy belső folyamat,
ahol minden lépés számít – még a megállás is.
A LélekTér-Kép ebben a hármas pillérben kínál támogatást:
azt, ami benned már megszületett.
Az Önmagad Útja nem egy végpont.
Inkább egy olyan működés,
ahol már nem a régi minták vezetnek,
hanem egy belső iránytű.
Ez az út ott kezdődött,
ahol egy tér megnyílt,
egy felismerés megszületett,
és egy kapun való áthaladás lehetővé vált.