Önismeret

Az önismeret képe nem mutatja meg, ki vagy,
hanem teret hagy annak, hogy észrevedd.

Az önismeret nem egy cél, amit el kell érni.

Inkább egy folyamat, amelyben lassan elkezded észrevenni önmagad.

Nem azt, aminek lenned kellene, 
hanem azt, ami már most is működik benned – 
gondolatokban, érzésekben, reakciókban és döntésekben.

Amikor befelé figyelsz, 
nem mindig azonnali válaszok születnek.

Gyakran először  csak felismerések.

Miért reagálsz bizonyos helyzetekre újra és újra ugyanúgy?

Miért érintenek meg mélyen egyes szavak?

Miért ismerős egy-egy kapcsolat dinamikája?

Ezek nem hibák.

Hanem minták, amelyek eddig láthatatlanul működtek.

Az önismeret ott kezdődik, 
amikor ítélkezés nélkül tudsz ránézni ezekre a működésekre.

Amikor már nem az a kérdés, hogy 
„mi a baj velem?”,

hanem az, hogy 
„mit próbál ez megmutatni?”

Ebben a rálátásban a belső világod 
lassan összekapcsolódik a külvilággal.

Érthetővé válik, hogyan hatnak rád 
családi minták, tanult szerepek, kimondatlan elvárások.

És az is, hogy mi az, ami valóban a tiéd.

Az önismeret nem felszabadít azonnal.

De teret ad a választásra.

Arra, hogy ne automatikusan reagálj, 
hanem tudatosabban dönts.

Hogy a kapcsolataidban ne csak alkalmazkodj, 
hanem jelen legyél.

Ez a belső rálátás idővel iránytűvé válik.

Nem mondja meg, mit kell tenned, 
de segít érezni, mi van összhangban veled.

Az önismeret útján nem „jobb emberré” válsz.

Hanem közelebb önmagadhoz.

És innen indul minden valódi változás.

Amikor a felismerések már nem csak gondolatok, 
hanem belső mozgást is elindítanak, 
gyakran felmerül a kérdés: 
hogyan lehet ezen valóban áthaladni?

Ebben segít a Hét Kapu, 
amely a felismeréstől az átalakulásig 
kapuról kapura vezet végig.