Amikor a gyász haraggá válik, az érzés hullámai még a lélekhez is elérnek – nem bántva, csak megzavarva a békéjét. De amint bennünk megszületik a megbocsátás, a kapcsolat megtisztul – és a szeretet újra áramolni kezd a két világ között.
Amikor valaki elmegy, a szeretetünk tovább kíséri őt a láthatatlan világban is. A béke, az ima és az elengedés fényhidat épít közénk – hogy a lélek hazatalálhasson a szeretetbe, ahonnan jött.
A halál utáni 49 nap a lélek legfinomabb átalakulási folyamata: a földi kötődések lassú oldódása és a fényhez való visszatérés útja. Ez az időszak nem a vég, hanem egy új kezdet – a lélek hazatalálása önmaga tiszta lényegéhez.
Amikor valaki meghal, a lélek nem tűnik el – csak lefejti magáról az ént, amelyen keresztül a földi világot megtapasztalta. A szeretet, ami összekötött, nem múlik el: formát vált, és csendben tovább él bennünk, mint a lélek örök jelenléte.