A kóbor lelkektől nem kell félnünk: ők nem gonosz lények, hanem elakadt tudatlenyomatok, akik a fényt keresik. Amikor félelem helyett szeretettel fordulunk feléjük, a tér megtisztul – és a Lélek mindkét oldalról békére talál.
A halál utáni 49 nap a lélek legfinomabb átalakulási folyamata: a földi kötődések lassú oldódása és a fényhez való visszatérés útja. Ez az időszak nem a vég, hanem egy új kezdet – a lélek hazatalálása önmaga tiszta lényegéhez.
Amikor valaki meghal, a lélek nem tűnik el – csak lefejti magáról az ént, amelyen keresztül a földi világot megtapasztalta. A szeretet, ami összekötött, nem múlik el: formát vált, és csendben tovább él bennünk, mint a lélek örök jelenléte.