
A relaxáció nem luxus, és nem jutalom.
Egy alapvető szükséglet – különösen egy olyan világban, ahol az idegrendszerünk szinte folyamatos készenléti állapotban van.
A relaxáció a pihenés egyik legközvetlenebb formája.
Egy tudatos belső váltás, amikor a test és a lélek kilép a feszültségből, és visszatalál ahhoz a természetes ritmushoz, amelyben valódi regenerálódás történhet.
Ilyenkor nem „kikapcsolunk”.
Épp ellenkezőleg: visszatérünk önmagunkhoz.
Relaxált állapotban a gondolatok lelassulnak, a testben felgyülemlett feszültség oldódni kezd, és az idegrendszer megnyugvó működése kerül előtérbe. Ebben az állapotban a szervezet saját helyreállító folyamatai is könnyebben aktiválódnak.
A relaxáció támogatja:
Nem azért, mert „megjavít” bármit, hanem mert teret ad annak, ami magától rendeződik.
Amikor a relaxáció rendszeressé válik, nem feltétlenül a körülmények változnak meg először – hanem az, ahogyan reagálunk rájuk.
Egy nyugodtabb belső állapotból:
A relaxáció nem problémamegoldás, hanem állapotváltás.
És ebből az állapotból sok minden másképp alakul.
A relaxáció nem egyetlen módszert jelent.
Sokféleképpen elérhető, és mindenkinek más működik igazán.
Van, akinek a lassú, tudatos légzés hoz megnyugvást. Másoknál a testérzetek figyelése, egy vezetett ellazítás, vagy az izmok finom feszítése és elengedése segít. Sokak számára a meditáció, a jóga, a csendes séta, vagy egy hangalapú ellazulás teremti meg azt a belső teret, ahol végre le lehet tenni a feszültséget.
A közös bennük nem a technika, hanem az irány:
a kifelé figyelésből befelé fordulni.
Fontos kimondani: a relaxáció nem teljesítmény
Nem attól „jó”, hogy mennyi ideig tart, vagy milyen gyorsan érkezik meg a nyugalom. Akkor működik igazán, amikor nem elérni akarunk valamit, hanem kapcsolatba lépünk a saját belső ritmusunkkal.
Ezért nincs „jó” vagy „rossz” relaxáció.
Csak olyan, ami most támogat – és olyan, ami majd máskor.
A feltöltődés nem akkor kezdődik, amikor minden rendben van, hanem akkor, amikor megengedjük magunknak a megállást.
LélekTér-Kép