
Az elengedés nem gyengeség, és nem lemondás.
Egy belső döntés arról, hogy nem tartunk tovább olyan terheket, amelyek már nem szolgálnak minket.
Sokszor nem azért fáradunk el, mert túl sok történik velünk, hanem mert túl sok mindent magunkkal viszünk – gondolatokat, érzelmeket, múltbeli történeteket, kimondatlan mondatokat.
Az elengedés nem egy gyors módszer, hanem egy belső mozdulat.
Amikor valami megpihenhet bennünk, és nem kell tovább tartani.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy letagadjuk vagy elnyomjuk azt, ami fáj.
És nem is azt, hogy „túl kell lenni rajta”.Az elengedés azt jelenti, hogy:
Ez egy folyamat, ahol nem az emlékek tűnnek el, hanem a hozzájuk kapcsolódó feszültség oldódik.
A meg nem oldott érzelmek és belső terhek idővel megjelennek:
Az elengedés segít abban, hogy ne a múltból reagáljunk, hanem a jelenből éljünk.
Amikor valamit elengedünk:
Nem azért, mert „minden rendbe jön”, hanem mert nem cipeljük tovább azt, ami már lezárható.
Sokszor nem embereket kell elengednünk, hanem elvárásokat, szerepeket, régi történeteket.
Az elengedés lehet:
Ez nem eltávolodás, hanem belső rendeződés.
Az elengedés teret nyit.
Ahol korábban feszültség volt, ott megjelenhet a nyugalom.
Ahol ragaszkodás volt, ott megérkezhet az elfogadás.
Ez az a pont, ahol a belső fejlődés nem erőfeszítésből, hanem megengedésből történik.
Nem kell mindent megérteni.
Nem kell mindent megoldani.
Elég, ha megengedjük, hogy ami már nem szolgál, lassan eltávozzon.
Az elengedés nem vesz el tőled semmit, csak visszaadja azt a teret, ahol újra önmagad lehetsz.
LélekTér-Kép