A modern kvantumfizika és neuropszichológia is utal rá, hogy a tudat képes érzékelni az időn kívüli mintázatokat.
A koherens agyhullám-állapotokban a prefrontális kéreg és a limbikus rendszer aktivitása szinkronizálódik, létrehozva egy kvantuminterferencia-szerű tudati mezőt.
Ekkor az elme információt fogadhat múltbeli vagy jövőbeli eseményekről, nem a lineáris érzékelés, hanem mezőrezonancia útján.
A tér-idő határain túli tudatállapot a lélek emlékezete: itt az ember újraérzékeli önnön örökkévalóságát.
A reinkarnáció, az előérzetek vagy a szinkronicitások valójában ennek a kvantumemlékezetnek a lenyomatai.
A lélek ebben az állapotban felismeri, hogy a valóság nem egymás után zajlik, hanem egyszerre létezik minden dimenzióban.
Az időn túli tudat megtapasztalása nem menekülés a jelenből, hanem a létezés teljesebb megértése.
Ha felismerjük, hogy minden pillanat egyszerre van jelen a tudatban, megszűnik a félelem a múlttól és a jövőtől – mert tudjuk, mi vagyunk az a pont, amely összeköti őket.
Ez a kapu a tudatos teremtéshez: ahol az ember nem az idő foglya többé, hanem a valóság formálója.