A gyermekek titkos nyelve: hogyan kapcsolódnak a közös tudatmezőhöz?
(A Gateway Process kísérleti eredményeinek szemléletén keresztül)A gyermekek világa sokkal több, mint amit a szavak, gesztusok vagy a logikus megértés szintjén tapasztalunk. A felnőttek gyakran rácsodálkoznak: „Honnan tudta ezt?” – mintha a kicsik valami láthatatlan rádiófrekvenciát érzékelnének. A modern tudatkutatás, köztük a Gateway Process kísérletei is, éppen erre mutatnak rá: a tudatunk nem elszigetelt, hanem része egy nagyobb, egységes mezőnek.
És míg a legtöbb felnőtt már teljesen belemerült a saját személyes identitásába, a három–öt éves kor alatti gyermekek még szinte zavartalan kapcsolatban állnak ezzel a „közös tudatszinttel”.
Miért érzékelnek a kicsik másképp?
A 3–5 éves kor alatti gyermekek világa még nem épült fel a felnőttek által megszokott szűrőkből.
Náluk:
- a logika még nem uralja a döntéseket,
- a verbalitás még nem homályosítja el az észlelést,
- a világot még nem darabolják fel „jókra”, „rosszakra”, „kell”-re, „nem lehet”-re.
Az idegrendszerük ekkor még nyitott, rugalmas, átjárható. A tudatuk – a Gateway Process megállapításai szerint is – közelebb áll ahhoz a módhoz, ahogyan az ember meditáció, hipnagóg állapot vagy mély relaxáció során újra kapcsolódik az egységmezőhöz.
Egyszerűen: ők még nem vesztették el azt a csatornát, amin keresztül a világ többi része csendben kommunikál velük.
A gyermeki intuíció: rálátás „felülről”
A régi hagyományok sokszor mondják: „A gyerek magasabbról jön, mint ahol a felnőtt él.
”Ez nem misztikus túlzás — inkább egy lélektani és tudatélméleti igazság.
A kicsik:
- sokszor előre érzik a hangulatokat,
- megsejtik, ha valami „nem jó”,
- ránézésre megmondják, kihez vonzódnak és kihez nem,
- észreveszik, ha valaki mást mond, mint amit sugároz.
Mintha nem csak a szavakból olvasnának, hanem abból a finom információs mezőből is, amelyet a Gateway Process is vizsgált: a tudatunk tágabb, energetikai „kivetüléseiből”.
Ők intuitívak, mert még nem felejtették el, hogyan kell hallani azt, amit mások nem mondanak ki.
A személyes tudat kialakulása: amikor a gyermek „elkülönül”
Amikor a gyermek tudata egyre inkább személyazonossá válik — amikor megjelenik az „én vagyok” érzése — megkezdődik az eltávolodás a közös mezőtől.
Ez fejlődési szükséglet: hogy kialakuljon a saját értékrendje, döntési rendszere, identitása.
Ilyenkor a világ mintázatai, a család mintái, a társadalom elvárásai mind belépnek a képbe.
És ez természetes. De közben valami más is történik: a csatornák finoman bezáródnak, ahogy a világ „megtanítja” a gyermeket arra, hogyan kell különállóként működni.A gyermek így egyre kevésbé támaszkodik belső tudására, és egyre inkább a külső mintákra.Ez az a pont, ahol a felnőttek sokszor érzik: „Mennyivel tisztábban látott régen…”
És hogyan lehetne ebben őket támogatni?
Erről egy külön cikk fog szólni — mert ez egy önálló, mély, tudatos témakör.
Arra a kérdésre keressük majd a választ:
Hogyan lehet egy gyermeket úgy nevelni, hogy egyszerre legyen harmonikus tagja a világi rendszernek,
mégis megőrizze kapcsolatát a felsőbb tudatmezővel?
Mert a cél nem a „lebegő”, világon kívüli gyerek —hanem az, aki érti a láthatót, és érzi a láthatatlant is.
🕊️ LélekTér-Kép üzenet
A gyermekek intuitív képességei arra emlékeztetnek minket, hogy a világ több, mint amit a szemünk lát vagy a szavak kifejeznek. A 3–5 éves kor az a csodálatos időszak, amikor a tudat még szabadon kapcsolódik a közös mezőhöz, és minden érzés, jelzés és megérzés értékes. Tanuljuk meg tisztelni ezt a finom kapcsolatot, és adjunk teret annak, hogy fejlődjön, miközben felfedezzük saját belső világunkat is.