
Van, amikor a fáradtságunk nem arányos az élethelyzetünkkel.
Amikor úgy érezzük, túl sok a felelősség, a bűntudat, a kötelesség – miközben nem tudjuk pontosan megmondani, miért.
Ilyenkor gyakran nem a saját terhünket visszük.
A lélekállítás olyan belső folyamat, amely segít rálátni arra, mi az, ami hozzánk tartozik, és mi az, amit – sokszor szeretetből vagy lojalitásból – átvettünk másoktól.
Nem megoldani akar, hanem rendbe tenni.
Nem vallási értelemben, és nem misztikus fogalomként.
A lélek ebben az összefüggésben belső rendet jelent:
kapcsolataink, kötődéseink, szerepeink láthatatlan hálóját.
Ebben a hálóban gyakran észrevétlenül:
A lélekállítás segít észrevenni ezeket a kötéseket, és megengedni, hogy ami nem a miénk, visszakerülhessen oda, ahová tartozik.
A lélekállítás nem elemzés, nem beszélgetés, és nem „megoldási technika”.
Egy belső tér, ahol:
Nem beavatkozás történik, hanem megengedés. A változás nem erőből jön, hanem abból, hogy valami végre a helyére kerül.
A lélekállítás akkor válik aktuálissá, amikor:
Ilyenkor nem „hibásak” vagyunk, hanem túl sokat viszünk.
A lélekállítás az elengedés egyik legmélyebb formája.
Itt nem egy eseményt, nem egy érzelmet engedünk el, hanem egy átvett terhet.
Amikor ez megtörténik:
Nem azért, mert minden megoldódott, hanem mert nem cipeljük tovább azt, ami nem a miénk.
A lélekállítás nem elvesz tőled, csak segít neked visszaadni azt, ami sosem volt a te terhed.
LélekTér-Kép