
Sokáig úgy tűnhet, mintha az élet csak „megtörténne” velünk.
Mintha az események egymás után következnének,
és nekünk nem maradna más, mint alkalmazkodni.
Pedig a legtöbb helyzetben nem az a kérdés,
hogy mi történik,
hanem az, hogy milyen szerepet vállalsz benne.
A sors irányítása nem feltétlenül nagy döntések sorozata.
Sokszor apró, alig észrevehető választásokban jelenik meg:– mikor mondasz igent
– mikor maradsz csendben
– mikor halogatsz
– mikor engeded át másnak a döntést
Ezek együtt adják ki azt az ívet,
amit később „életem történeteként” mesélünk el.
Sokan érzik úgy, hogy nincs valódi választásuk.
Hogy a múlt, a körülmények vagy mások elvárásai
előre kijelölték az útjukat.
De a rendező nem az,
aki minden jelenetet kontrollál.
Hanem az,
aki tudja, mi miért történik,
és felismeri, mikor kell beavatkoznia.
Amikor felismered a saját szerepedet,
nem hibáztatni kezded magad.
Épp ellenkezőleg.
Visszanyered azt a mozgásteret,
ahol már nem csak reagálsz,
hanem alakítasz.
Ez nem gyors folyamat.
És nem mindig kényelmes.
De valódi.
A tudatosság nem azt jelenti,
hogy mindig jól döntesz.
Hanem azt,
hogy nem adod ki automatikusan a kormányt
félelemnek, megszokásnak vagy mások elvárásainak.
Innentől nem minden helyzet lesz könnyebb –
de érthetőbb igen.
Nem az a kérdés,
hogy készen állsz-e mindenre.
Hanem az, hogy
hajlandó vagy-e részt venni a saját életed alakításában.
Mert a sors nem ellenség.
Hanem egy rendszer,
ami akkor válik élhetővé,
amikor kapcsolatba lépsz vele.