
A meditáció nem egy technika, amit jól vagy rosszul lehet csinálni.
Egy belső tér, ahová akkor lépünk be, amikor a figyelem elcsendesedik, és már nem a külvilág irányít.
Míg a relaxáció elsősorban a test és az idegrendszer ellazítására fókuszál, a meditáció egy lépéssel beljebb vezet:
a tudatos jelenlét állapotába.
Itt nem az ellazulás a cél – hanem a kapcsolódás.
Meditációban a figyelem finoman befelé fordul.
Nem elnyomjuk a gondolatokat, és nem akarunk „üres fejjel” lenni. Egyszerűen megfigyelünk – ítélkezés nélkül.
Ebben az állapotban:
A meditáció teret ad annak, hogy ne reagáljunk automatikusan, hanem tudatosabban legyünk jelen önmagunkkal és az életünkkel.
A relaxáció elsősorban a feszültség oldására és a megnyugvásra irányul.
A meditáció ezzel szemben nem megnyugtatni akar, hanem jelenlétbe hív.
Gyakran a relaxáció az a kapu, amelyen keresztül a meditáció természetesen megérkezhet.
A meditációban nincs célvonal, nincs elvárt élmény.
Nem kell „mélyre menni”, nem kell csendesnek lenni, és nem kell semmit elérni.
A meditáció akkor működik, amikor:
Ez nem gyakorlás a jobb önmagunkért – hanem találkozás azzal, akik már most is vagyunk.
A meditáció hosszabb távon:
Nem gyors megoldás, hanem belső alap.
Egy olyan tér, ahová vissza lehet térni – újra és újra.
A feltöltődés itt nem energiagyűjtés, hanem visszakapcsolódás.
Ha elcsendesedsz, nem eltűnsz a világból – hanem végre megérkezel önmagadhoz.
LélekTér-Kép