Az előző cikkben arról írtam, hogy a kisgyermekek – különösen 3–5 éves korukig – mennyire nyitottan érzékelik a tudatmezőt. Olyan finom rezdüléseket, energetikai lenyomatokat, érzelmi hullámzásokat és kollektív mintázatokat képesek befogadni, amelyeket a felnőtt tudat már csak ritkán enged át. Ezt neveztük a tudatmezőre való természetes „ráhangoltságnak”.

Az autizmus témája innen nézve nem különálló világ, hanem egy következő lépcsőfok annak megértésében, hogyan érzékelhetjük másképp ugyanazt a valóságot.

Az autizmus mint eltérő kapubeállítás, nem zártság

Az autizmusban élő emberek gyakran nem a „szűrési kapukat” zárják le, hanem éppen másfajta beállítással működtetik őket.

Ez azt jelenti:

• bizonyos ingereket erősebben, tisztábban, intenzívebben érzékelnek,
• más ingerek pedig háttérbe szorulnak vagy kevésbé válnak jelentéssé,
• a társas jelzések helyett a belső mintázatok kerülnek előtérbe,
• a logikai kötés helyett érzékelési hálózatok szerveződnek.

Míg a neurotipikus agy a társas információkat helyezi középre (kivel hogyan kell kapcsolódni, mit jelent egy arckifejezés, milyen kontextusban mi az elvárt), addig az autista agy sokszor sokkal direktebben kapcsolódik a külvilág rezgéséhez, struktúráihoz, ritmusához.

Ezért jellemző például:

• a fényekre való túlérzékenység,
• a hangokra adott erős vagy éppen lelassult reakció,
• a környezet „túl részletes” vagy „túl intenzív” érzete,
• a társas helyzetek energetikai túltöltődése,
• a mintázatokkal, rendszerekkel, ismétlődésekkel való mély kapcsolódás.

Innen nézve az autizmus nem visszalépés, nem hiány, hanem egy másfajta érzékelési konfiguráció.

Amikor a tudatmező más szinteken szólít meg

A tudatmezőhöz való kapcsolódás az autizmusban sokszor mélyebb, kevésbé szociális jellegű.

Az autista emberek gyakran:

• intuitívan érzékelnek mintákat időben és térben,
• könnyebben merülnek bele flow-állapotokba,
• egy-egy témát szinte meditatív fókuszban tudnak hordozni,
• erősebben érzik a környezet energetikai változásait,
• olyan finom részleteket vesznek észre, amelyeket mások nem.

Ha az előző cikkből indulunk ki, akkor a kisgyermeki tiszta érzékelés egy része az autista embereknél nem szűnik meg, hanem megmarad – és felnőttkorban is aktív működésben van.

Ez természetesen nem idealizálás; az autizmus kihívásokkal jár, különösen a társas és érzékszervi terhelés terén.

De miközben kihívás, közben kapcsolódási sajátosság is, amely megmutatja:

A világ sokféle kapun keresztül képes belépni az emberi tudatba.

És ezek közül az egyik a neurodiverzitás ajtaja.

Az autizmus nem a külvilágból való kizáródás – hanem más mélységekbe való belépés

A társadalom gyakran úgy tekint az autizmusra, mint valamiféle „elszigetelődésre”.

Pedig sokszor inkább arról van szó, hogy az autista ember:

• máshol van jelen,
• más fókuszpontokon keresztül érzékel,
• komplexebb belső világot működtet,
• kevésbé a szociális térben, inkább a „mély struktúrákban” kapcsolódik.

Nem arról van tehát szó, hogy nem érzékel, hanem arról, hogy többet, másképp és néha túl intenzíven érzékel.

Ez az „intenzív élet” pedig ugyanúgy lehet teher és ajándék is – attól függ, milyen környezet fogadja be.

A neurotipikus világ gyakran túl hangos, túl gyors, túl hullámzó ahhoz, hogy egy autista idegrendszer biztonságban érezze magát.

Ám amikor támogatás, megértés és elfogadó tér veszi körül, a belső világ fénylő mélységeiben különleges intelligencia mutatkozik meg.

A neurodiverzitás mint kapu a többdimenziós érzékeléshez

Ha a tudatmezőből indulunk ki, akkor az autizmus nem csupán egy neurológiai eltérés, hanem egy alternatív érzékelési út, amely:

• másképp fogja fel a valóság rétegeit,
• más fókuszban tartja az energiákat,
• más csatornán keresztül teszi be a világot a belső rendszerbe,
• és gyakran megőrzi azt a nyitottságot, amelyet a kisgyermekek természetes módon hordoznak.

Ezért kapcsolódik természetesen a két téma:

az előző cikk a nyitott érzékelésről szólt, ez a mostani pedig arról, hogy mi történik, amikor az érzékelés nem záródik a „normatív” társadalmi minták szerint, hanem saját utakra talál.

Az autizmus így nem csupán diagnózis.

Hanem egy másfajta térkép a valóság működéséhez.

🕊️ LélekTér-Kép üzenet

A világ sokféle bejárattal érkezik az emberi tudatba.

Az autizmus nem hiány és nem törésvonal – hanem egy másik ajtó, amelyen át a valóság gyakran mélyebben, tisztábban és érzékenyebben jelenik meg.

Ha megtanuljuk tisztelettel és kíváncsisággal nézni ezeket a különutakat, akkor ráébredünk: mindannyian egyetlen nagy tér részei vagyunk, csak különböző ablakokon keresztül tekintünk ki belőle.

A megértés nem csak kapcsolatot teremt. Gyógyít.